A gyertya kerületét pontosan megmértem. A kiválasztott mintát először a szokásos, a cérnához igazított méretben nyomtattam ki. Majd méregetés után akkorára nagyítottam, vagy kicsinyítettem a mintát, hogy az összedolgozásnál folytatólagos legyen a minta, de ne legyen nagy a léptékváltás.
Négyféle mintát választottam ki. Az első egy, a Néprajzi Múzeumban található, Körmöcbányán gyűjtött minta volt:
A mintarajza:
A gyertyán így néz ki:
A következő a variáció egy darabja:
A mintarajza:
És a gyertya:
A harmadik ismét egy variáció:
A mintarajza:
A gyertyán is jól mutat:
Fehérből készítettem, de bátran színezhetjük is a csipkéket.
A negyedik csipkét a pinterest-ről választottam. Innen .
Az itt található mintarajz:
Ahogy keresgettem tovább, rábukkantam Tőkés Ágnes blogjának arra a részére, ahol ezt a csipkét magyarázza meg, s készíti el. Ez ITT érhető el. Sok segítséget nyújt a magyarázat a kevésbé gyakorlott csipkéseknek. Érdemes megnézni.
Alapanyagként fémesen csillogó szálakat választottam, amelyek műszálasak. Ezüstöt és borvöröset.
Jó volt vele dolgozni mindaddig, amíg nem kellett meghúzni a szálat. Ekkor nyúlt, s nem igen mozdult az ezüst szál. Ez akkor volt leginkább problémás, amikor a mintában a fenti négy levélkét kellett volna egy csokorba rendezni az őket összefogó szállal. Ezért nem is úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
.jpg)
Másrészt a kész csipke is nyúlt, amikor a gyertyára felraktam. Most dolgoztam először műszálas cérnával, s még javítanom kell a technikán, s más cérnát keresek. Először gondolkodtam, hogy feltegyem-e ennyi hibával a csipkét. Végül azért döntöttem a felrakás mellett, mert így tudom a tapasztalataimat átadni.
Ezt a szép csipkét feltétlenül el fogom készíteni pamut cérnából is, ahol a fenti problémák kiküszöbölhetőek.
Végülis a végeredmény:
A négy gyertya egyben:
